A Fritzenwalden család szőke Oliviája, azaz Brenda Gandid alig volt néhány hetes, amikor ésanyja elhagyta, hogy Buenos Airesbe utazzon modellkedni.A színésznő mégsem haragszik a mamájára,igaz,nem kis isdőnek kellett eltelnie,hogy megbocsásson neki.

Miért döntöttél a színészkedés mellett,hiszen modellként is sikeres voltál és még sok időt tölthetnél a kifutón?
-Mindig is imádtam bohóckodni,régebben órákig játszottam a tükör előtt.Tizenyolcévesen elhatároztam,kipróbálom magam. Szerencsére nem kellett sokat várnom,és máris kaptam néhány apró szerepet.

Modell vagy és mégis állandóan elégedetlenkedsz a külsőd miatt.
-Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, sokak szerint kevés az önbizalmam.

Mi az, ami a leginkább nem teszik magadon?
-Szinte minden,még sosem álltam úgy a tükör eéőtt,hogy azt gondoltam volna, szép vagyok.

Anyukád is híres manöken, rengeteg helyen látni a képeit,nem lehet hogy ez befolyásol?
-Mindig is úgy gondoltam hogy nekem van a legszebb anyukám a világon, nem hiszem, hogy az alacsony önértékelésemnek ő lenne az oka, épp ellenkezőleg. A mamaám mindig szép dolgokat mond rólam.

Akkor nem lehet, hogy amúltba a szüleid válásáig nyúlik vissza a problémád gyökere?
-Nem, hiszen ők azzonnal elváltak, miután megszülettem.Ezután mindkettőjüknek voltak kapcsolatai. Azt viszont tényleg nehezen fogadtam el, hogy anyukám az ország másik flében él.

A mamád , amikor elköltözött miért nem vitt magával?
-Azért ment a fővárosba,hogy híres modell legyen, és egy kisgyerekkel a karján ez nehezn ment volna.Apukám nevelt, és egy másik asszony, aki később a felesége lett:imádom őket.Gyönyörű gyerekkorom volt. Este 11-ig kinn játszhattam,amit itt, a fővárosban sosem tehet meg egy kisgyerek. Emlékszem, koszosan, tele sebekkel értem haza,de boldog voltam és szabad.

Nem lehetett könnyű anya nélkül felnőni.
-Nem, 12 évesen annyira hiányzott, hohy hozzá akartam költözni.Akkor nagyon haragudtam rá. Jó néhány évnek kellett eltelnie , míg megértettem a döntését.Ma viszont nap mint nap látjuk egymást, és remek a kapcsolatunk.

És a papád?
-Apukám számára,ma is az a kislány vagyok, akit óvni kell. Mit is mondhatnék, imádom őt, számomra ő a legfontosabb a világon.

Milyennek látod a saját generációdat?
-Nagyon sokfélék vagyunk, egyesek tanulnak,utána dolgoznak, mások, mint például én, abbahagyják az iskolát. Én azért döntöttem így , mert a  színészkedést és a modellkedést nem tudnám összeegyeztetni az egyetemi tanulmányokkal.A szórakozás tekintetében viszont kilógok az átlagból.Nem szeretm az éjszakázást,őrültségnek tartom, hogy a fiatalok felelőtlenül isznak, drogoznak.Inkább otthon vagyok a barátaimmal, zenét hallgatunk, tévézünk.